Menü Bezárás

Hogyan szerezheti meg és idegenítheti el a korlátolt felelősségű társaság a saját üzletrészét? - Új letölthető iratminta

Az ilex-iratmintak.hu mai szakértői cikkében dr. Viktor Éva, az iLex partner-ügyvédje mutatja be, hogy a Polgári Törvénykönyv szerint milyen üzletrészek szerezhetők meg a társaság által saját üzletrészként és mi lehet az üzletrész-szerzés indoka.A cikk mellékleteként 1 iratminta is letölthető: a 2019. évi jogi szabályozásnak megfelelő taggyűlési jegyzőkönyv-minta saját üzletrész tagok részére történő átadásáról

iLex iratminták

Az iLex jogi iratminta cikk-adatbázisában, az iLex-iratmintak.hu oldalon a vállalkozók, gazdálkodó szervezetek, társasházak, egészségügyi szolgáltatók, startupok, intézmények számára legfontosabb hírekről, változásokról, dokumentumokról jogi szakértők foglalják össze az alapvető tudnivalókat, esetenként a szakértői cikkek mellékletét képező iratmintákat pedig ugyancsak az ilex-iratmintak.hu oldalon érik el kedvezményesen Olvasóink. Amennyiben az iratminták letöltésén túlmenően van szükség az adott jogi ügyszakhoz kapcsolódó jogi tanácsadásra, képviseletre, az ilex4sb.com oldalon érhetők el az iLex partnerségben együttműködő új generációs ügyvédei.

A saját üzletrészre vonatkozó szabályozással kapcsolatosan elmondható, hogy az az Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) hatályba lépésével jelentős változáson ment keresztül.
Az elmúlt évtizedek során a saját üzletrészre vonatkozó szabályozást hol erős kogencia, hol pedig lehetőségeket teremtő diszpozitvitás jellemezte.
A saját üzletrész úgymond „átmeneti” megoldás lehet egy gazdasági társaságnál, egyik indoka lehet, hogy megakadályozzák, hogy a társaságtól megváló tag üzletrészét egy új tag (kívülálló harmadik személy) szerezze meg, továbbá az üzletrész társaság általi megszerzését egyéb üzleti stratégia indokolhatja.

Az elmúlt évtizedekben hatályban lévő, a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényekben eltérő rendelkezések jelentek meg mind a saját üzletrész megszerzésére, mind pedig az elidegenítésére vonatkozóan. Az 1997. évi CXLIV tv.  (régi Gt) 143. §-a alapján a társaság az üzletrészek legfeljebb egyharmadát – a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozatával – a törzstőkén felüli vagyonából szerezheti meg. Csak azok az üzletrészek voltak megszerezhetők, amelyekre a törzsbetétek teljes összegét befizették. Az ennek alapján a társaság tulajdonába került üzletrész (saját üzletrész) után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhatott. Fontos rendelkezés, hogy az így megvásárolt üzletrészt a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles volt elidegeníteni vagy azt a tagoknak – törzsbetéteik arányában – térítés nélkül átadni, illetve a határidő eltelte után a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.

Az ezt követően hatályba lépett 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) megengedőbb, mondhatni egyszerűbb szabályokat fektetett le. A Gt. 135. § alapján a társaság a saját üzletrészét a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatta meg – látható, hogy ekkor eltűnik a szótöbbségi korlátozás és az üzletrész mértékének korlátozása. A törvényi rendelkezés alapján csak azokat az üzletrészeket lehetett így megvásárolni, amelyekre a törzsbetétek teljes összegét befizették, illetőleg teljesítették. Az akkori szabályozás szerint tilos a saját üzletrész megvásárlása, ha a társaság osztalék fizetéséről sem határozhatna. A társaság tulajdonába került saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhatott, ezen üzletrészt a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kellett hagyni. A saját üzletrészre eső osztalékot az osztalékra jogosult tagokat megillető juttatásként kellett – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – törzsbetéteik arányában számításba venni. Fontos és a korábbi szabályozástól jelentősen eltérő rendelkezés volt, hogy az így megvásárolt üzletrészt – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik– a vásárlástól számított egy éven belül a társaság köteles elidegeníteni vagy azt a tagoknak – törzsbetéteik arányában – térítés nélkül átadni, illetve a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.
Fenti szabályozással tehát lehetőséget kaptak a társaságok arra, hogy a korábbi szigorúan meghatározott egy éves határidőt meghaladó ideig legyen a társaság tulajdonában a saját üzletrész, akár úgy is rendelkezhettek, hogy nem kívánják elidegeníteni a saját üzletrészt, amennyiben a társasági szerződésben erről határozottan rendelkeztek.

Jelenleg a saját üzletrész szabályozásáról a 2013. évi V. törvény (Ptk.) rendelkezik.
A Ptk. 3:174. §-ban találhatók a saját üzletrészre vonatkozó rendelkezések. Jelenleg a korlátolt felelősségű társaság saját üzletrészét átruházással a taggyűlés határozata alapján szerezheti meg.  A társaság a saját üzletrészét ellenérték fejében kizárólag a törzstőkén felüli vagyona terhére szerezheti meg.
A törvényi szabályozás rendelkezik továbbá arról, hogy a társaság saját üzletrészét nem szerezheti meg ellenérték fejében, amennyiben osztalék fizetéséről sem határozhatna. A saját üzletrészért nyújtandó ellenérték fedezetének megállapításával összefüggésben a beszámolóban és a közbenső mérlegben foglaltakat a mérleg fordulónapját követő hat hónapon belül lehet figyelembe venni. A társaság kizárólag azokat az üzletrészeket jogosult megszerezni, amelyek esetén a törzsbetétet a tagok teljes mértékben szolgáltatták. További lényeges szabályozás, hogy a társaság saját üzletrészeinek alapjául szolgáló törzsbetétek összege nem haladhatja meg a törzstőke ötven százalékát.

A Ptk-ban a saját üzletrész megszerzésének feltételeit rögzítő rendelkezések a Gt. korábbi, 135. § (1)-(2) bekezdésével nagyrészt párhuzamot mutatnak, azonban több ponton is érdemi eltérés fedezhető fel. Jelentős változás, hogy amíg a Gt. diszpozitív szabályozást tartalmazott az ellenérték fejében szerzett üzletrész elidegenítésének határidejére, addig a Ptk. 3:175. § (3) bekezdése  expressis verbis előírja, hogy az így szerzett üzletrészt a társaság a vásárlástól számított egy éven belül köteles elidegeníteni, a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadni, vagy a törzstőke-leszállítás szabályainak alkalmazásával bevonni.
Hangsúlyozni szükséges e körben, hogy azon társaságok esetében, ahol a társasági szerződés a Gt. által adott egy éves határidő vonatkozásában – a diszpozitív szabályozásra tekintettel – a jogszabálytól eltérő rendelkezést tartalmazott, ott szükséges volt az új Ptk. szabályainak elfogadásával egyidejűleg a társasági szerződést módosítani a jelenlegi kogens rendelkezésre figyelemmel.

A Ptk. hatálybalépésével sem módosultak lényegileg a tőke- és hitelezővédelmi, illetve a fedezeti feltételekre vonatkozó rendelkezések, melyek értelmében ha a társaság osztalékot sem fizethetne, saját üzletrészt sem szerezhet.

Korábbi szabályozástól való eltérésként említhető, hogy a Ptk. konkrétan meghatározza, hogy a saját üzletrész megszerzéséről a taggyűlés dönt. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. nem ír elő e körben szavazati arányt, így erről a kérdésről a tagok egyszerű többséggel határozhatnak.

A Ptk. az 1997. évi CXLIV. évi törvénnyel összhangban előír szerzési korlátozást, amikor is a törzstőke felében maximálja a saját üzletrész lehetséges mértékét. Ezt a szabályt a Gt. már nem tartalmazta.
A Ptk. ellenérték fejében való szerzést említ, míg a Gt. a megvásárlás kifejezést tartalmazta. Ezzel a rendelkezéssel a Ptk. az adásvételen kívüli egyéb visszterhes ügyletekre is egyértelműen kiterjeszti a szabályozást, melynek indokaként említhető, hogy ilyen jogügyletek esetében nem kizárólag pénz szerepelhet ellenértékként, hanem egyéb – összegszerűségében meghatározható, értékkel bíró – dolog is.
A Ptk. – a Gt.-vel összhangban – továbbra sem tartalmaz arra vonatkozóan szabályozást, hogy a saját üzletrészt milyen értéken szerezheti meg a társaság. Ennek értelmében a saját üzletrész ellenértéke meghatározható annak könyv szerinti értékén, vagy esetlegesen attól eltérő forgalmi értékén is.

A Ptk. 3:175. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a társaság saját üzletrésze alapján tagsági jogokat nem gyakorolhat, ezen üzletrészt a határozatképesség megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. A (2) bekezdés rögzíti továbbá, hogy a társaságot a saját üzletrész után osztalék nem illeti meg, és a saját üzletrészre eső osztalékot az osztalékra jogosult tagok között törzsbetéteik arányában kell felosztani.
Fentiekből következik, hogy kötelezettségről a saját üzletrésznél nem beszélhetünk, a fent idézett jogszabályhely következetesen kizárólag “jogok” gyakorlásáról beszél, amely valójában a saját üzletrészhez kapcsolt tagi- és osztalék jog korlátozása.
A saját üzletrészhez taggyűlési jogok nem fűződnek. A “részvétel” kérdése szorosan véve valójában fogalmilag nem merül fel (az ügyvezető “jelenléte” csak áttételesen jelenti a “társaság jelenlétét”), az együtt döntés joga pedig kizárt. A társaság nem szavaz, a saját üzletrészt a taggyűlés határozatképességének megállapításánál figyelmen kívül is kell hagyni [Ptk 3:175. § (1)].

A saját üzletrész után a társaság osztalékot sem “húzhat” [Ptk 3:175. § (2)], ami nyilvánvaló, hiszen a társaság saját eredményéből nem fizethet “saját magának” osztalékot. Az osztalék kizárólag a tagokat illeti meg (a társaság nem válik saját maga tagjává attól, hogy üzletrészt szerez), ennek következtében a saját üzletrész arányában megállapítható osztalékra is a tagoknak van joga. Az osztalék felosztására a törvény a törzsbetét-arányos számítási módot alkalmazza, ami azt jelenti, hogy a tagokat nem az üzletrész-arányuk, hanem a törzsbetét arányuk alapján illeti meg a saját üzletrészre jutó osztalékhányadból a részesedés.

A saját üzletrésszel a társaság csak korlátozott ideig rendelkezhet. Az ellenérték fejében megszerzett üzletrészt a vásárlástól számított egy éven belül a) el kell idegeníteni, vagy b) a ingyenesen átruházni a tagokra, vagy c) be kell vonni. Ez a szabály főszabályként az ellenérték fejében való szerzésre irányadó, azaz az ingyenes ügyletekre nem. A vagylagosan előírt lehetőségeknek nincs kötelező sorrendje, annak bármely változatát választhatja a társaság. A Gt. a Ptk (új) 3:175. § (3) bekezdésének megfelelő kogens szabálya [Gt. 135. § (5)] tartalmazta az eltérést engedő fordulatot, azaz ettől a szabálytól a Gt. esetében is el lehetett térni.
A Ptk 3:175. § – a diszpozitivitásra tekintettel – értelemszerűen ilyen utalást nem tartalmaz, ettől a szabálytól azonban a Ptk (új) 3:4. § korlátai közt el lehet térni.

a) Az elidegenítésre mind a társaságon belül, mind azon kívülre (kívülállónak való átruházás) sor kerülhet a Ptk. megfelelő szabályainak (Ptk 3:166. § valamint Ptk 3:167. §) megfelelő módon (figyelemmel az esetleges korlátozásokra, elsőbbségi jogokra, az elővásárlási rendre).

b) A saját üzletrész tagoknak való átadására vonatkozóan a törvény két feltételt rögzít. Egyfelől az “ingyenességet”, azaz azt, hogy amennyiben a társaság a tagokra ruházza át a saját üzletrészt, úgy azt térítés nélkül teheti meg. Másfelől, hogy az üzletrészből való szerzés főszabálya ismét törzsbetét (nem üzletrész) arányos.

c) A harmadik lehetőség, hogy a táraság a saját üzletrészt bevonja. Az üzletrész bevonására a Ptk 3:176. § külön szabályt állapít meg. Amennyiben a taggyűlés az üzletrész bevonásáról határoz, az abban megtestesülő tagi jogok megszűnnek, és az üzletrész által képviselt törzsbetéttel a törzstőkét le kell szállítani (Ptk3:202-206. §).

A Ptk. rendelkezései alapján az üzletrész bevonásáról a taggyűlés dönt. A tag tagsági jogviszonya az üzletrész bevonásával megszűnik, így a társaságba szolgáltatott vagyoni hozzájárulása alapján kvázi el kell vele számolni a társaságnak. Ennek folyományaként a „kikerülő” üzletrész alapjául szolgáló törzsbetét összegével a törzstőkét le kell szállítani, ez az összeg – tőkekivonással megvalósított tőkeleszállításként – szolgálhat alapul a taggal való elszámolásra. Ettől függetlenül a társaságnak fennmaradnak a tagjával szembeni esetleges követelései és egyéb igényei, melyeket egyéb jogi eszközökkel érvényesíthet adott esetben. A bevont üzletrész alapjául szolgáló törzsbetét összegével a törzstőkét (jegyzett tőkét) le kell szállítani. Ennek eredményeképpen a törzstőke leszállítás törvényi előírásait be kell tartani és minden esetben le kell folytatni.

Összességében megállapítható, hogy a saját üzletrészre vonatkozó szabályozás az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépéséig jelentős változáson ment keresztül, mely nem utolsó sorban abban nyilvánult meg, hogy az elmúlt évtizedek során a saját üzletrészre vonatkozó szabályozást hol erős kogencia, hol pedig lehetőségeket teremtő diszpozitivitás jellemezte.

Viktor Éva ügyvéd
iLex Systems Zrt együttműködő partnere

Kapcsolódó iratminták:
Korlátolt felelősségű társaság taggyűlési jegyzőkönyve saját üzletrész elidegenítéséről 2019

dr. Viktor Éva ügyvéd

dr. Viktor Éva ügyvéd

az iLex Systems Zrt. együttműködő partnere